Kitiltatni és kényszeríteni? Ugye nem csak autóban ülve nem hangzik jól? A kerékpár nem a jövő útja, hanem egy lehetőség azok számára, akik ezt választják. Vannak olyanok, akik csak alkalmanként használnák és olyanok is, akik állandóan tekernének, de isten bocsá’ lehet, hogy olyanok is létezni mernek, akik soha nem gondolnak a kerékpárra, mint a városban való közlekedés egyik lehetőségére. Ettől még mindannyian normális emberek vagyunk, egyenlő jogokkal. Nincs antagonisztikus ellentét. Az autóból kiszállva és felülve a kerékpárra, máris bringás vagyok, de nem veszítem el az eszem jobbik felét. Nem leszek bunkóbb (mint amúgy... : ) ), betartom a szabályokat, figyelek magamra és másokra. Mert ez a normális.

Amennyiben kedvezni akarunk a kerékpárosoknak, tegyük, de ne a többiek, és a jövő kárára, százmilliókat kihajigálva az ablakon, egy szűk, de éppen divatos lobby érdekeinek engedve. A jövő útja egy modern elveken, tiszta energiával működő új rendszer lenne, amiben természetesen mindennek helye van, ami nem szennyezi a környezetet. A kerékpárnak is. IS!! Nem CSAK! Tehát mielőtt tönkretesszük az úthálózatunkat, lecsökkentjük az áteresztőképességet, mert a politikusokkal sikerült elhitetni, hogy az autó, maga a világvége, előtte néhány dolgot meg kellene tenni. Például fel kellene készülni az alternatív járművek befogadására, egy tiszta (már az is jó, ha ennél tisztább) közösségi közlekedés megteremtésére. Azután meg kellene nézni, hogy az évtizedek alatt összegyűlt, port, mocskot, amit a régi városvezetés ránkhagyott, hogyan takarítsuk el. Tetszettek már látni több méter magasba emelkedő, lebegő porfelhőt, egy száguldó mentő vagy tűzoltó autó után. Szóval térjünk már magunkhoz.

Attól, hogy a kerékpáros „szent tehénként” bármit megtehet, átmehet a piroson, jöhet szembe az egyirányú utcában (ami nem baj, ha nem borul el az elméje, és nem hiszi el magáról, hogy ütésálló utcai harcos!), gyalogosokat veszélyeztethet, mehet lámpa és kilométeróra, mellény és bukósisak nélkül, az gondolom nincs rendben. Amíg a szabályokat „alájuk dolgozva” készítik, így ők a kivételezettek, addig ne is várjuk, hogy máshogy álljanak hozzá a kérdéshez.

Azon országokban, ahol nincs igazi hagyománya, és infrastruktúrája a városi kerékpározásnak, és a hazaihoz hasonló keményvonalas szervezetek szóhoz juthattak, aránylag rövid idő alatt megcsappant a velük szimpatizáló emberek száma. A hőbörgő, agresszív bringások miatt, már a New York-i városatyák is törvényeket, és szankciókat akarnak bevezetni, amivel valahogy kordában lehet őket tartani. Jelen pillanatban regisztrációs díjon, KRESZ vizsgán, rendszámtáblán, évente kötelező műszaki vizsgán törik a fejüket a politikusok, hogy véget vessenek a kezelhetetlenné váló állapotoknak, és valahogy ellenőrzött keretek közé szorítsák, és a hatóságok számára „láthatóvá” tegyék a magukról rendszeresen megfeledkező kerékpárosokat.  

A kemény mag megjelenése, arroganciája, a mindenkire vonatkozó szabályokat semmibe vevő viselkedése, nálunk se tesz jót a kerékpározásnak, és a társadalmi elfogadottságnak. Mindezek mellett balesetveszélyes is. Mivel a folyamat feltehetőleg, már csak következetes szabályozással terelhető újra normális mederbe, el kell gondolkodni a rendszámon, a KRESZ vizsgán, a műszaki vizsgán, a kötelező biztosításon, hiszen olyan tömegű kerékpáros jelenlétét vizionálják a kerékpáros szervezetek, amely egy kezelhetetlen masszává válik, ha nem helyezzük be őket is a közlekedés rendszerébe.

A közlekedésben a lét a tét. Amennyiben esetleg még nem tűnt volna fel, a közlekedés ugyanis veszélyes üzem. Erőből, kicsikart, irracionális előnyök mentén, csak veszélyeztetni lehet (önmagukat és másokat), de közlekedni nem!  Azok számára, akik a közgyűlésben, vagy a parlamentben ülve rendeleteket, és törvényeket alkotnak, nem biztos, hogy mindaz a háttér és tudás a rendelkezésére áll, amelyre egy ilyen összetett kérdéskörben szükség lehet. A baj az, hogy sokszor a racionális gondolkodásra való képességet is elnyomja, valami vad tenniakarás, egy–egy kiemelt témakörben. Emberek életéről, testi épségéről, a közlekedés résztvevőinek biztonságáról, csak nagyon alapos hatástanulmányok, és szakmai ismeretek megszerzése után dönthetünk. Egy sehová sem vezető, diszkriminatív filozófia mentén, felelőtlenül meghozott döntésekkel, nem sodorhatunk veszélybe állampolgárokat. A kerékpárosok eddig is részei voltak a közlekedésnek, csak nem kaptak kiváltságokat. Higgyék el, hogy semmi bajom a kerékpárosokkal! Nem ellenük, hanem értük, és valamennyi közlekedőért írtam le ezeket a sorokat. Amennyiben az elmúlt húsz évben felszedett idegbajunkat, agresszivitásunkat, kisebbrendűségi érzésünket, és számos egyéb lelki problémánkat (amit a politikusoknak köszönhetünk) le tudnánk vetkőzni, talán újra egy normális társadalommá tudnánk válni. Az egymásra figyelés, és a tolerancia képességeivel újra felvértezve, még a közúton való emberi viselkedésre is alkalmassá válnánk.  …és ezt nem én találtam ki, hanem az emberi lélek vizsgálatában jártas szakemberek írták és mondták számtalan fórumon. A sok gyomros, a semmibevételünk, a létbizonytalanságba sodródásunk, másoknál, a kezelhetetlenné váló nagyságuk, vagy kiváltságaik… ezt hozták ki belőlünk. Sajnos egy beteg társadalom kórképe a közúton jól tanulmányozható.

Fontos szempont lehet az is, amely a többi állampolgár kárára tapasztalható joghátrányból következik. A közlekedés azon – anonim – járműve és vezetője, aki a beazonosíthatatlanságánál fogva büntetlenül sérthet szabályokat, beinthet a kamerának, kárt és balesetet okozhat, majd eltűnhet a nagy semmibe, komoly jogi aggályokat ébreszt. Hogyan fordulhat elő a közlekedésben, hogy egy, már meghatározó számot elérő, és egyre növekvő csoport bármelyik tagja is, olyan résztvevője lehessen a közlekedésnek, aki úgy hibázhat, hogy a beazonosíthatatlansága révén elkerülhesse a következményeket? Ez szintén amellett szól, hogy a kerékpárosok kritikus tömeget elérő számából adódóan, meg kell lépni azokat a szükséges adminisztratív jellegű lépéseket, amelyek képesek megelőzni az ebből eredő jogi, és közlekedésrendészeti problémákat.

Bár tudom, hogy senkit nem érdekel, hogy én mit javasolok, de azért el kellene rajta gondolkodni, ha észérvekkel szembe menő szabályokat hozunk, és kiváltságosokat gyártunk, az hová fog vezetni!? Egyébként már most is látható, a részeredmény. Amennyiben a jogalkotók kellő felelősséggel teszik a dolgunkat, talán időnként felemelhetik a kezünket, hogy azt mondják: Bocs! Kevés az információm, hogy megfontolt döntést hozhassak. Persze lehet, hogy döntési pozícióban az is elég, ha csak belegondolnak, hogy Önök is részei annak a rendszernek, amit valami divatos téma oltárán, egy elhibázott szavazattal beáldozhatnak. Csinált már a rossz helyen alkalmazott politika épp elég bajt. Tehát ésszel, ha lehet!

-bögi-

Jelen cikk margójára egy valós történet, a Critical Mass honlapjáról. El lehet rajta gondolkodni. Vajon mi lett volna a vége, ha egy mezei autós kerül ilyen helyzetbe. Talán ideje lenne átgondolni a közlekedési szabályok módosítását is, mert ehhez hasonló esetek napi rendszereséggel fordulnak elő, egyszerű családanyákkal, autósokkal, rémületet keltve az esetlegesen velük utazó gyerekekben is. Ide vezet az ellenségeskedés, és a primitív hozzáállás. Túl sok lett az "ideges" kerékpáros.... http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20110109/panaszt-tettem

http://dandre.hu/~sdd/babilon/02.jpg

Súgó 4 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.05.09. 21:30 szerkesztő Kedves sdd! Az Ön által leírtak alapján írtam a választ. Ha (amivel nem kezdünk mondatot... . ) átolvassa, az Ön mostani álláspontja már egy "letisztultabb" változat. Félreértés ne essék, semmi jogom arra, hogy pálcákat tördeljek Ön fölött, és nem is akarok. Azt azért nem hinném, hogy a rendőrök minden ok nélkül megpróbálták Önt lenyomni, veszélyeztetni, vagy éppen "megölni". Azért ugye nincs rendjén, hogy oldalba verte őket? Ugye nem egy jópofa mosolyt várt cserébe. Lehet, hogy az egész csak egy rossz pillanat, és néhány félreértett mozdulat végterméke volt, amit azonban egy "ideges lettem" ökölcsapás zárt le. Amennyiben ez nem lenne normális napi megnyilvánulás a "jogaiban sértett" kerékpárosok esetében, biztos más lenne a megítélése is az esetnek. Ön rosszkor és rossz autóssal szemben volt "ideges". Ugye olvasta a CM-re befutó válaszokat, hogy kell elégtételt venni, és lefalcolni..... ez a stílus.... Egyébiránt adjon hálát, hogy most éppen "csak" egy rendőrautóra csapott rá, és nem valami igazi vadbarom, vagy egy rabiátusabb ember autóját püfölte, mert akkor most nem levelezgetnénk. Szerintem az a baj, hogy a sok atrocitás, és a "harcos" bringások kultúrálatlan stílusa ezt hozta ki a társadalomból. Vajon miért van Ön szerint, hogy egyre többen nézik rossz szemmel, a többség érdekeit semmibevevő kerékpáros szervezetek nyomulását? Mint ebben az országban mindent, ezt is a politikusok szúrták el. Tehát még egyszer. Mivel nem voltam ott, vegyük úgy, hogy mind a ketten hibáztak. Remélem őn is ,ők is, meg minden érdekelt (azaz mi is) levonjuk a kellő tanulságot, és megpróbálunk kicsit higgadtabban reagálni dolgokra. Mondom ezt akkor, mikor én is sokszor ugrok olyanért, amiért nem kellene. Feszültebbek és sérülékenyebbek vagyunk, ebben a társadalomban az utca emberét jogok nélküli boxzsáknak és bevételi forrásnak tekintik. Alig van esélyünk az igazunk megvédésére. Ezért jobb híján egymással küzdünk. Mivel feltehetőleg Önt is bántja, hogy így esett, szerintem hagyjuk a fenébe az egész dolgot. Ha nem lenne túl fontos, én lemondanék az örökbefogadásról, és eltekintek a leborulástól is, feltéve  : ), ha elfogadja a békejobbot. Persze utálhat is, ha az jobb megoldásnak tűnik... .... a lottót azért megpróbálom! Ha (lásd mint fent) bejön, jövök a százalékkal.... : )) Üdv -szerk-

2011.05.09. 16:28 sdd- kedves szerkesztő! ebben az esetben nem értem mit csinál még itt, hiszen így a jövő heti lottószámokat is tudja... amúgy ha elolvasná az egészet, rájönne, hogy jól láttak engem a rendőrök, le is tanúzták, alá is írták. direkt akartak leszorítani, ezért védekeznek összefüggéstelenül. a király utcától mindenki meg tudott előzni, csak ez a két pedagógus nem. (amúgy már több mint 7 éve használom közlekedésre a fővárosban a kerékpáromat és ez volt a második eset, hogy rácsaptam egy kocsira, de ez tiszta hazugság ugye, tudjuk jól, kár is leírnom, önnek van igaza, ha kérdezek, akkor is hazudok) szóval leborulok ön elött, ön mindent jobban tud, lenne az apám? minden nap visszafogom magam... kb. 2000 napra esett 3 esemény... mutasson egy másik embert, aki ennyire türelmes 2011.05.05 22:32 szerkesztő „ Ezt mind a ketten tudjuk, hogy csak süket duma! Már velem is történt hasonló eset, hogy az autó oldalára csapott a bringás, mert szerinte túl közel jött hozzám (persze ő nem így fogalmazott)... Mert ő jött hátulról, én meg vagy öttel csurogtam a külső sávban ahol addig is. Ráadásul látni sem lehetett, mert a holttérben volt. Másrészt, én például figyelem a tükröt, és a bringást motorost rögtön elengedem, mert hagy menjen, hiszen ő tud ilyet... Szóval hagyjuk. Inkább mondja azt, hogy rossz paszban volt, és ez így sikerült. Nem egymást kellen utálnunk, meg püfölnünk. Nem vezet sehová, és utána csak sz...ul érzi magát mindkét fél. Ilyenkor egyszerűbb kimondani, bocs! Hülye voltam. Ne higgye, hogy én még soha nem voltam hülye... Én voltam aki elszúrt egy sávváltást, majd mikor rámdudált, ráadásként leordítottam a haját. ... no komment!  De rájöttem! : ) Miután "kielemeztem a dolgot" átszóltam, hogy bocs, úgy látszik, ma dilis vagyok. És lásson csodát, egy mosoly volt a válasz, meg egy OK kézmozdulat, és az előbb még ordítozó autós (meg én is) jobban érezte magát, mint előtte. Van amikor jobb ha visszafogjuk magunkat. Nem érdemes mindenkire haragudni. A bunyevácokat, meg hagyja a fenébe, mert más hülyesége miatt nem érdemes gutaütést kapni, meg harcolni sem lehet állandóan. Bocs, hogy beledumáltam....  : )   Üdv! -szerk-

2011.05.05. 22:32 szerkesztő Ezt mind a ketten tudjuk, hogy csak süket duma! Már velem is történt hasonló eset, hogy az autó oldalára csapott a bringás, mert szerinte túl közel jött hozzám (persze ő nem így fogalmazott)... Mert ő jött hátulról, én meg vagy öttel csurogtam a külső sávban ahol addig is. Ráadásul látni sem lehetett, mert a holttérben volt. Másrészt, én például figyelem a tükröt, és a bringást motorost rögtön elengedem, mert hagy menjen, hiszen ő tud ilyet... Szóval hagyjuk. Inkább mondja azt, hogy rossz paszban volt, és ez így sikerült. Nem egymást kellen utálnunk, meg püfölnünk. Nem vezet sehová, és utána csak sz...ul érzi magát mindkét fél. Ilyenkor egyszerűbb kimondani, bocs! Hülye voltam. Ne higgye, hogy én még soha nem voltam hülye... Én voltam aki elszúrt egy sávváltást, majd mikor rámdudált, ráadásként leordítottam a haját. ... no komment!  De rájöttem! : ) Miután "kielemeztem a dolgot" átszóltam, hogy bocs, úgy látszik, ma dilis vagyok. És lásson csodát, egy mosoly volt a válasz, meg egy OK kézmozdulat, és az előbb még ordítozó autós (meg én is) jobban érezte magát, mint előtte. Van amikor jobb ha visszafogjuk magunkat. Nem érdemes mindenkire haragudni. A bunyevácokat, meg hagyja a fenébe, mert más hülyesége miatt nem érdemes gutaütést kapni, meg harcolni sem lehet állandóan. Bocs, hogy beledumáltam....  : )   Üdv! -szerk-

2011.05.04. 16:51 sdd- Gondolkodjunk el azon is, hogy mi lett volna a vége, ha nem egy szándékos közuti veszélyeztetést valósítanak meg rendünk büszke őrei, hanem rendesen, szabályosan előznek meg. Sajnos ebben az esetben nem kellett volna rácsapnom a kocsira, hogy vegyék észre magukat, mert éppen meg akarnak ölni.

1