Az ismerkedés kezdetét a vizuális élmények és az első test-test kontakt jelenti. A Vivaz formavilága, kialakítása egyszerű, elegáns és megkapó. Amikor kézbe vesszük, rögtön érezhetővé válik, hogy egy kézre álló kialakítású, ideális méretű készülékre leltünk, amely szinte belesimul a tenyerünkbe. (bár erről majd még szót ejtünk)

Az S60-as rendszerre építkező készülék lényegesen többet tud, mint amit elsőre gondolnánk. A Sony Ericsson mérnökei jelen esetben nagyon kitettek magukért. Jónéhány funkcióba belefejlesztettek és egy ütős, jól kezelhető, extrém multimédiás képességekkel is felruházott, de az „üzleti életben” is elboldoguló mobilt alkottak. A csomagolásban való némi utókotorászás után lehangolódva tapasztaltuk, hogy semmi szokatlant nem találtunk. Egy töltő, egy USB csatlakozó, és egy teljesen pórias sztereó füles kóborolt a dobozban. Persze ez nagyjából elég is… meg elmúlt már a karácsony.

Ez a készülék nem a zenei élmények hyper-szférájában jeleskedik, hanem a videózásban és a fotózásban nyújt többet az átlagnál, tehát igazi élményeket azoknak fog okozni, akik a foto-mobilokra vannak rágyógyulva. A pehelysúlyban induló, 107 x 51.7 x 12.5 milliméteres, 97 grammos mobil tudása lényegesen meghaladja a paramétereit. Igaz, hogy a súly oltárán beáldozták a masszív fém keretet, de ennek ellenére egész stabilnak tűnik a Vivaz. Az első benyomások után ideje, hogy mélyebbre merüljünk.

Ismerkedés, kezelhetőség

A 3.2 hüvelykes, 360x640 pixeles felbontású kijelző fényereje és kontrasztossága nagyon meggyőző, mivel még napsütésben is jól látható. A kijelző fölött sejthető kamerába bámulva nyugodtan pózolhatunk, és mosolyoghatunk, ha videó-telefonálni akarnánk, mert ez nem kamera, hanem egy fényérzékelő szenzor. A kamera hátul találtatik, és 8.1 megapixeles. A rezisztív technológiát alkalmazó TFT képernyőre visszatérve, azért meg kell említeni, hogy a nyomogatásra, simogatásra és egyéb piszkálódásra nem túl érzékeny, ami jelen esetben nem számít a pozitívumok közé. Időnként bizony többször is neki kell futni, hogy egy-egy funkció elindítására tett próbálkozásunkat értékelhető kísérletnek minősítse a készülék. Jó metodika nincs arra nézve, hogy milyen szögből, vagy merről-merre „simikázzuk” a képernyőt, hogy szeressen minket. Ez a megjegyzés azonban átlagos felhasználói szemszögből közel sem akkora probléma, mint amekkorára felfújtam. Igazán nincs komoly jelentősége.

A képernyő alá elhelyezett három csík gombra, azonban már lehet panaszkodni. Ezek időnként teljesen érzéketlennek bizonyultak a nyomkodásra, pedig itt nem érintésre kell reagálni, hanem mechanikusan. Mivel a készülék alsó illetve felső része vizuálisan közel szimmetrikus, ha nem figyelünk rá, hogy éppen hogyan fogjuk a kezünkben, simán nyomkodni fogjuk majd a gomb-sor nélküli ívet is, amíg rá nem jövünk, hogy nem ez a nyerő oldal. Persze ez nem a készülék hibája, csak a mi figyelmetlenségünk következménye, de ez elég sűrűn bekövetkezett. Megjegyzem ha látunk (ellentétben velem) az sokat hoz a dolgon. Másrészt egykezes üzemben, ember legyen aki meg tudja nyomni bármelyik gombot. Na! A gombsor kérdésről leszakadtam. Van itt még más nyomkodnivaló is....

A Vivazt a hátsó oldal felső részén lévő gombbal kapcsolhatjuk be, míg a hangerőt, a videót illetve kamerát működtető gombok oldalra kerültek. A hátlap levétele körömpróbáló akció, de úgysem kell lépten-nyomon lerángatni, mert a készülék nem hajlamos a lefagyásra.

Amikor elkezdünk a menüben kotorászni, feltűnhet, hogy semmi nem tűnik fel. Most persze joggal kérdezheti a nyájas olvasó, hogy mi a fene van már megint? Szóval az a helyzet, hogy ez egy pozitív megjegyzés volt, mivel az amúgy nem túlzottan villámgyors Symbian (…de szépen és árnyaltan fikáztam le, a lassú S60-at! Hiába! Volt gyerekszobám.) úgy pörög, ahogy azt nem is gondolnánk. A 720 Mhz-es procihoz egy felturbósított hardvert is belecsavaroztak a cuccba, amitől úgy beindult a Symbian, mint még soha. Tehát egy gyorsreagálású hadtestté vált a rendszer. A szabadon felhasználható memória egyébként 60 MB, ami rengeteg funkciónak ad helyet, és ehhez még jön a kiegészítő memória. Több hátteret is létrehozhatunk, de a mérnököktől kaptunk ajándékba egy feltelepített sorozatot is, amiben például egy hihetetlenül jól használható (és látható!!) klaviatúra jelenik meg a tárcsázáshoz, de van „twitter gombozott” felületünk is (vauu! ez már majdnem olyan, mint mikor a műkorcsolyában, a kűr ruhákról beszélnek… flitterekkel gazdagon megrakott zsabós felső….) utána meg jönnek az animált kímélő hátterek, meg a gyorsgombok sorozata.

A böngésző jóvoltából, a netes szolgáltatások gyorsak, és hibátlanul működnek. A kapcsolatok csomagban van WiFi, Bluetooth, GPS vevő, és természetesen USB csatlakozó is. A HSPA módban elérhető maximális letöltési sebesség 10.2 Mbps. A jó háttér mellé, egy sokrétű és jól használható programcsomagot is kaptunk. Aki „írástudó” irodai funkciókat is keresgél, az egy teljes Quickoffice-t is a magáénak tudhat, melyben doksik létrehozásának sincs akadálya, de van nettfüggő, lehúzós navigáció, TrackID zenefelismerő program, közösségi kliensek, és egy nagyon praktikus, kiemelt helyre ültetett Google kereső is.

És most jön az, amiért erre a készülékre a (mozgó)képi megjelenítésben utazó mobilosok rákattanhatnak. A 8.1 megás kamera 3264 x 2448 pixeles képeket bír gyártani. A fotó funkció, egy átlagos mobilkamera teljesítményét hozza. Korrekt, jó minőségű képeket készíthetünk, panorámázhatunk, és kézzel is kotorászhatunk a beállításokban, ha belevigyorgunk a kamerába már le is fotóz minket a mosolyfelismerő jóvoltából, és a kezünk is megremeghet a szépségünk láttán, mert ezt is kiszűri a rendszer. A kontrasztos fényviszonyokba hajlamos belebonyolódni, aminek az égi jelenségek fehér folttá való átalakítása lehet a következménye. Az állóképek készítése terén, tehát még a megállóban vár a kamera egy jobb software érkezésére ….De a nagy durranás, a VALÓBAN! HD minőségű videók készítésére alkalmas rendszer. Ez minimum 24 képkockát jelent, ami ugyan elmaradhat más készülékek mögött, de ezt 1280 x 720 megapixelben tolja, ami azonban káprázatos felvételeket eredményez.

A készülék kapott zenei funkciókat, FM rádiót, és egy kommersz fülest, tehát az audio szolgáltatási csomag is ott van a spájzban. A már említett GPS vevő a képeinket is el tudja  látni koordinátákkal (persze csak ha akarjuk), és rendes költségekben tud minket verni, ha navigációra is használjuk. Az 1200 mAh-es akkumulátor papíron több mint 5 órát tud beszélgetés üzemmódban, ha nyugton ülünk a fenekünkön. Amennyiben mászkálunk, és váltogatja, illetve keresgéli a hálózatokat ez akár 30 százalékkal is kevesebb lehet, a funkciók intenzív használatával pedig egy-másfél napra csökken a rendelkezésünkre álló idő.

A  nagy konklúzió

A Sony Ericsson Vivaz egy nagyszerűen használható és szerethető készülék. Ésszerűen felépített programcsomagja könnyű és élvezetes felhasználói élményeket nyújt, és közben egy presztízs értékű, vizuálisan is rendben lévő képet mutat kifelé. Kiváló képminőségű, kicsit ugyan „érzéketlen” érintéképernyője ellenére, az általános felhasználói elvárásokat bőségesen ki tudja elégíteni. Azok számára, akik szívesen fotóznak a telefonnal, jó átlagot jelentő képeket készít, de a videózásban sok erre készült kamerát (és nem kamerás mobilt!!) simán letol a porondról! Aki megszokta, és szereti a Symbianos készülékeket, biztos, hogy nem fog csalódni ebben a kellemes, széles skálán játszó, és attraktív megjelenésű mobilban.

JA! …és telefonálni is lehet rajta! Kiváló a hangminőség, könnyű tárcsázni, láthatóak a betűk és a számok, nagyok a virtuális gombok, csak az egykezes üzemben vigyázzunk, mert könnyen kisiklik az ujjaink közül, amit az egyébként stabil műanyag ház nem biztos, hogy szeret.

-bögi-